Üdvözlet a 2014. évi RADNÓTI ANTIRASSZISTA-DÍJ átadása alkalmából

Barát Tamás, a Radnóti Miklós Antirasszista díj Alapítvány kuratóriumának elnöke egy levelet, egy rendhagyó köszöntőt küldött a Radnóti Miklós Antirasszista díj átadó ünnepségére.

Kedves új Radnóti- díjasok, s az őket ünneplő közönség!

Eredeti terveim szerint most én is ott állnék a színpadon, s szorítanám meg a kezét minden új díjazottnak és ölelném át díjazott barátaimat. Tekintettel arra, hogy külföldön tartózkodom, ezért ezt nem tudom személyesen megtenni, azonban megígérem, hogy amint megtehetem, ezt személyesen megteszem.

Kedves új Radnóti-díjasok!

A mai napon, itt és most elmondhatom: az egyik szemem nevet, s a másik szemem sír. Nevetek, mert boldog vagyok, hogy immár kétszáz személy és szervezet kapta meg az elmúlt 14 év alatt munkásságáért a Radnóti Miklós Anti-rasszista díjat.
Siralmasnak tartom, elkeseredett vagyok ugyanakkor, hogy a huszonegyedik század Magyarországán sokak számára nem az a természetes, hogy elítéljük a rasszizmust, a fasizmust, az antiszemitizmust, az idegengyűlöletet, mások kirekesztését, s üldözését. Elképesztő dolog, hogy egy demokratikusnak nevezett országban érdem és nem természetes állapot, az antifasiszta gondolkodás.
Ezt a mai Magyarországi helyzetet Arany János nyelvújító kifejezésével írhatjuk le leginkább: democsokrácia.

Radnóti Miklós sorait szeretném felidézni:
“Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,”

Radnóti 1944 május 19-én vetette papírra ezeket a sorokat. Elkeserítő, hogy hetven évvel később így folytathatjuk Radnóti gondolatát:

Oly korban, s oly világban élünk,
ahol Horthy Miklós lehet a példakép,
ahol Rákosi és Kádár is utánozható példa még.

Oly korban, s oly világban élünk
ahol újból életre kell a nemzeti szocializmus,
ahol nyiltá válik az antiszemitizmus.

Oly korban, s oly világban élünk
ahol feléled a személyi kultusz,
ahol a szavazás csak “cirkusz”.

Oly korban, s oly világban élünk,
ahol egy más országban betiltott esemény
megrendezhető,
ahol az országvesztők emlékműve
megtervezhető,
ahol sokaknak éltető eleme
az idegen-gyűlölet,
ahol egy betiltott gárda
büntetlenül masírozhat,
ahol a holokauszt tagadó
büntetlen ordíthat,
ahol egy parlamenti képviselő
nyíltan uszíthat,
ahol egy pártvezető
gyilkosságra buzdíthat,
ahol egy pártelnök
a cigányok kasztrálását ígérheti,
ahol a parlament mindehhez
csak csendben bólogat.

Oly korban, s oly világban élünk
ahol a nép tudatlanságban tartható,
ahol az ország lakossága csak “alattvaló”.

A Radnóti Miklós Antirasszista-díjasok nem akarnak ilyen országban,ilyen világban élni.
Ezért teszik dolgukat, s ezért minden tisztelet megilleti őket.

Ezért van az, hogy a Radnóti Miklós Antirasszista-díjat odaítélő grémium immár 14. alkalommal adományozta a díjat azon személyeknek és szervezeteknek, akik és amelyek megtestesítik a díj alapító okiratában leírt elveket:  A díj adományozható a társadalmi élet különböző területén tevékenykedőknek, akik munkásságukkal, véleményformáló kiállásukkal  fellépnek a rasszizmus, antiszemitizmus, kirekesztés bármely formája ellen.
A díjazottak a társadalom és a demokrácia „élő lelkiismerete”.

Ezúton szeretnék gratulálni minden díjazottnak!

Őszintén kívánom, hogy a Radnóti Antirasszista-díjasok tevékenysége mihamarabb legyen olyan eredményes, hogy Magyarországon ne érdem, hanem a természetes gondolkodás legyen az, hogy nem gyűlöljük embertársainkat, még akkor sem, ha mások, ha más vallásúak, ha másképpen gondolkodók.

Őszintén kívánom, hogy minden Radnóti-díjas legyen  a társadalom és a demokrácia „élő lelkiismerete”.

Üdvözlettel
Barát Tamás
Radnóti Miklós Anti-rasszista díj Alapítvány kuratóriumának elnöke

Facebooktwittergoogle_plusmail