Hanti Vilmos beszéde a Radnóti-díjátadón 2013

Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke beszéde a Radnóti Miklós Antirasszista díjak átadási ünnepségén.

“Három évvel ezelőtt, amikor Kövér László új házelnök kitiltotta díjátadónkat a Magyar Parlamentből, azt a jelzést láttuk ebben, hogy az új kormány nem kíván a közjó érdekében föllépni. Kitiltásunk ténye baljós előjeleket sugallt. 2013-ra a demokrácia korábbi temploma, a Magyar Parlament a szélsőjobbos gondolatok és döntések melegágyává vált. E miatt ma már mi nem kérjük a ház elnökét, hogy ott lehessünk, ma már mi nem tudunk közösséget vállalni Kövér Lászlóval!
Tudjuk, a rasszizmus a fasizmus előszobája. Az ezredfordulón, a MEASZ szinte elsőként egy olyan civil díjat alapított, amely föllép a rasszizmus ellen, a jó példák bemutatásával másokat is tettekre ösztönöz, így közösen hozzájárulhatunk a különféle kirekesztések mérsékléséhez, egy jobb, békésebb, szeretet teljesebb világhoz.

Álmunkban sem gondoltuk, hogy 13 év múltán már nem elég “CSAK” a rasszizmusról beszélnünk, hanem egy erősödő szűk haver-rokon érdekkörű diktatúrát kell ma elítélnünk, amely a szabadságjogokat megtépázva tudatosan teret enged a szélsőjobb embertelen gondolatainak, tetteinek. Vannak, akik mentegetik a mai kormányt: azért kénytelen a szélsőjobbnak kedvezni, hogy annak szavazóit elcsábítsa. Ez egyfajta altató beszéd, nem szabad neki bedőlnünk. Nem szabad felednünk, ha a szélsőjobb programja valósul meg egy kormányzat munkájában, akkor nagyon hamar ő maga is szélsőjobboldalivá válik – döntéseiben, intézkedéseiben.
A gyülekező igen komor fellegek 2013-ra már sötét, vészjósló felhővel töltik el szeretett kis hazánkat.
Sorolhatnók a sok-sok ügyet. A számtalan közül engedjétek meg, hogy csak egyet-egyet emeljek ki.

2012. február 1. Az Új Színháznál már nem holmi szélsőjobboldali csoportok ellen kellett tüntetnünk, hanem a fideszes-kereszténydemokrata kormányunk által támogatott Tarlós István főpolgármester ellen, aki a színház élére szélsőjobboldali vezetést nevezett ki. 2012. május 8. Ezer fős nemzetközi ifjúsági zarándokvonatot szervezett a FIR Auschwitzba. 18 fiatalt szerettünk volna elvinni Magyarországról, amihez először a kormány megígérte a támogatását , majd – vélhetően a tüntetésünk miatt- kihátrált az ígéretéből, miközben 2012. nyarán támogatta Szegeden a Szerbiából már kitiltott újfasiszta EMI tábort. 2013. február 12. Honvédelmi Minisztérium koszorúzásával bátorította a szélsőjobbot a budavári kitörésben résztvevő magyar katonák hősiességét éltetve. Megszaporodtak a szélsőjobbot erősítő közmédia események is. Nemrégiben az MTI- Gyöngyösi Márton jobbikos lakossági fórumára mozgósított, amelyet saját szabályzata is tilt.

Garai Édler Eszterre vérdíjat tűztek ki, mert sürgetni merészelte a nyomozást az egykori gettoparancsnok ügyében. A rendőrség lezárta a nyomozást. Radnóti-díjasunk Tódor János újságírót az érpataki szélsőjobbos polgármesterről szóló tudósítása miatt a Magyar Nemzeti Arcvonal fenyegette meg, Szöllősi Gábor jogvédőt március 14-én egy éven belül harmadszor támadták meg Érpatakon, nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedve. Szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik a rasszizmus ellen fellépve bántódást szenvednek!

A minapi díjátadások ügyét is említenünk kell. Minden elismerésünk azoké, akik visszadaták a Táncsics-díjukat a rasszista újságíró kitüntetése miatt. Tudnunk kell, hogy a Táncsics-díj csak a jéghegy csúcsa. Más szélsőjobbos rasszistákat is kitüntetett a kétharmados többség a minapi ítéletidőt hozó ünnepen. Ezek már nem egyedi esetek, ez már nem véletlen botlások. A kormány által helyeselt sok rasszista egy velejéig romlott szélsőjobbos politika megnyilvánulását mutatja. 2013. március 11. A magyar demokrácia gyásznapja. Vélhetően így fog bevonulni a történelemkönyvekbe. Nincs sajtószabadság, nincs szabad választás, de van egy szélsőjobbra érkezett kormánytöbbségünk, ahol a szélsőjobb szakértője lehet alkotmánybíró.
Ebbe mi antifasiszták, antirasszisták, a demokrácia igenlői nem nyughatunk bele!
De hogyan tovább? Két megoldást is tudok ajánlani. Attól függően, ki-ki hogy éli meg ezt a mai helyzetet.

A pesszimista úgy véli, ezen nem lehet változtatni. Számára mégis a cselekvést ajánlom. Legyenek cselekvésre ösztönzőek Radnóti Miklós reménytelenségben fogant gyönyörű sorai: “Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, – várja, de addig is új levelet hajt.”
Én mégis az optimista változatot ajánlom. Bízok abban, ha összefogunk, ellenállunk a rasszizmusnak, a diktatórikus törekvéseknek – sikerül megszabadulnunk napjaink borzalmától. Ebben a harcunkban minden demokratára szükség van! Az antifasizmus nem jobb vagy baloldaliság kérdése, hanem egy humanista életút. Előttünk példaképül ne a kormány rasszista kitüntetettjei, hanem a közel kétszáz eddigi Radnóti-díjas, a mai kitüntetettek legyenek. Ők már vállalták – vállalják a kiállást, s példaként szolgálnak számunkra, illő őket követnünk!

Hogyan tovább? Szólok a mérsékelt jobbközéphez! A liberálisokhoz! A szocialistákhoz! Az eurokommunistákhoz! Az egyházakhoz! A civil szervezetekhez! A pártokhoz! A sajtó képviselőihez! A művészekhez! Szólok minden közvéleményformálóhoz! A hazánkban és a határainkon túl élő valamennyi humanista honfitársunkhoz!
Ne hagyjuk, hogy szeretett hazánk, Magyarország ismét a szélsőjobb martalékává váljék! Ne feledjük: a leggyengébb csetlő-botló demokrácia is jobb a mostani erősödő, szélsőjobbra érkező diktatúránál!”

Hanti Vilmos

Facebooktwittergoogle_plusmail